A1 Építésziroda Kft. 1125 Budapest, Tündér u. 6/a. e-mail: a1@a1epitesziroda.hu mobil: + 36 30 545 9779, + 36 30 304 8944
 


ÚJ SZEMPONTOK ÉS MÓDSZEREK AZ IRODATERVEZÉSBEN
banner41

 

Napjainkban a tercier és kvaterner szektor erősödésének következményeként a munkavállalók többsége irodaházakban dolgozik. A munkavállalók céghez való viszonyát erőteljesen befolyásolja a munkakörnyezet, ezért az új feladatokhoz és munkamódszerekhez részben új térrendszerek, megoldások szükségesek.

A cellás irodaház struktúra, az irodaépítészet alapformája, mindannyiunk számára ismert: egy közlekedőre felfűzött 1, 2, vagy 3 személyes egységek kialakítását jelenti. A munka zárt ajtók mögött zajlik, koncentráltan, de valószínű az elszigeteltség miatt spontán inspirációk, interakciók nélkül. Hátránya ezen kívül a gazdaságtalan helykihasználás – az irodákban a gyakran egymásba nyíló helyiségek miatt egy rejtett közlekedő is kialakul, és a kiszolgáló funkciók is többnyire a homlokzatra kerülnek (tárgyaló, fénymásoló, irattár).

 

Az újabb, interakcióra építő munkamódszerek más irodakoncepciókat igényelnek, ahol jelentős hangsúly helyeződik a kommunikációra, az információáramlásra. Első körben a nagyteres vagy csoportos irodák kialakítása tűnik adekvát választásnak, tőlünk nyugatabbra, illetve a tengerentúl is kedvelt formává vált már a 60-as évektől, viszont a nemritkán több száz főt befogadó nyitott terek esetén a koncepció előnyeként aposztrofált kommunikáció könnyen hátránnyá is vált: a telefon- vagy munkatársak közötti beszélgetések zavaróak, ugyanúgy, mint a gépek működési zaja. A komfortot meghatározó tényezők, - ami az egyiknek meleg, abban a másik fázik, - a huzat és még sorolhatnánk, mind elégedetlenséget generál, ez pedig érezteti negatív hatását a produktivitás terén. A megfelelő megoldás a transzparenciát és kellő elkülönülést is biztosító kombinált iroda alkalmazása lehetne, de hazánkban részben a költséges üvegfalak miatt, részben a szociokulturális adottságok miatt nem vált annyira népszerűvé, mint Nyugat-Európában, főként Skandináviában. Egy alkalommal, talán fél évvel az átadása után ellátogattam egy kombi irodába, és amit láttam, az elfüggönyözött szobák sora volt. Érdeklődésemre az a válasz hangzott el legtöbbször, hogy a dolgozók „megfigyelve” érzik magukat. Évekig dolgoztam ilyen irodában, és már első alkalommal belépve éreztem, hogy ez a találkozásokról szól – nem pedig „megfigyelésről”. Az üvegfalak előnye, hogy nem zavar meg senki kopogással, benyitással, ha látja, hogy beszélgetünk ill. telefonálunk, a nyitott ajtó üzenete pedig egyértelmű. Persze nem vagyunk egyformák.

A tevékenység alapú iroda mellett szól az a fajta változatosság, ami biztosítja az egyén számára a választás szabadságát: az eltérő feladatokhoz eltérő környezetet, konfigurációt választunk – amik ugyan kapcsolódnak egymáshoz, de nem feltétlen szükséges illetve előnyös a teljes kínálatot egy térben biztosítani. A nagy terek növelik az átláthatóságot, ezáltal kommunikatívak, viszont a zavaró hatások hatványozottan jelentkeznek. Ez kiküszöbölhető, amennyiben a különféle tevékenységeknek helyet adó egységek létszámukat tekintve nem nagyobbak 16 főnél, egymástól olyan elemekkel, funkciókkal választjuk el, ami mind téri, mind akusztikai szempontból is elhatárolást is jelentenek, mint pl. az elvonulásra szolgáló kis boxok, ad-hoc megbeszélések színhelyei stb.. Mivel nagyon szigorú szabályai az irodatípusnak nincsenek, kialakításában az ésszerűség a fő vezérelv, célszerű, ha az egységek a használat intenzitásának megfelelően kapcsolódnak egymáshoz: a legzajosabb, mint pl. az ötletelés, csapatmunka, a kikapcsolódás terei a fő közlekedési csomópontban kapnak helyet, majd a forgalommal kevésbé terhelt részek felé az egyre koncentráltabb, fókuszált munkát igénylő részek. Az, hogy a különböző egységek mennyire kapnak hangsúlyos szerepet, nagyban függ a használótól, ugyanúgy, mint egy családi ház esetében – egy nyugdíjas házaspárnak vendégszobára lehet szüksége, gyerekszobára már kevésbé, így az iroda esetében is, ahol a munkafolyamatnak nem része a csapatmunka, ott ez az elem kimarad, valószínűleg a rutin és a fókuszált tevékenység elemei lesznek túlsúlyban.

Milyen is a mai magyar irodaállomány? Egyrészt kétarcú – még a válság előtti időkben tömegesen épült bérirodaházak terén is nagy a szórás, hiszen már presztízsértékkel bíró A+ kategóriás területek is épültek, az alaprajz gazdaságos kialakításának vizsgálata nélkül. Az épület fenntarthatósága miatt nem hanyagolhatjuk el, mitől is lesz egy épület gazdaságos az energetikai besorolásán túl. Gazdaságosságon a terület optimális használata is értendő, ami akkor lesz a legkedvezőbb, ha a homlokzatra kizárólag irodák kerülnek (természetes megvilágítás) és bérelhető egységek variálhatóságát, nagyságának flexibilis alakítását a közlekedő rendszer megfelelően támogatja. A gazdaságos alaprajzi rendszerben bármely irodakoncepció megvalósulhat – hiszen az igények is változnak, változhatnak – és ez a kritérium 15m-es épületmélységig teljesíthető. A lényeg leegyszerűsítve: ugyanakkora területen a lehető legtöbb, legmagasabb komfortú munkahely legyen kialakítható. Meglepően eltérő eredményekre jutunk, ha azt tartjuk szem előtt, hogy a kialakuló munkaállomások minősége összevethető legyen. Egyrészt a homlokzati raszter befolyásolja a kialakítható egységeket, ennek optimális értéke a számítógépes munkahelyek helyigényéhez igazodva 1,25m-1,35m, viszont ezt az épületmélységgel összefüggésben célszerű meghatározni - a kialakuló terek aránya szerint.

Mit várunk el egy irodától? Miben más egy mai irodaház, mint egy 30-40 évvel ezelőtti? A képernyő előtti munkavégzés nagymértékben változtatott a személyes térigényeken, a munkahely ergonómiáján. A régen leggyakrabban használt 1,50-es modul raszter mai viszonylatban térkihasználás szempontjából nem a leggazdaságosabb, viszont jól használható irodaegységeket eredményez. A járatos 12m körüli mélység ideális volt cellás irodák kialakítására, kombinált irodává is könnyen átalakítható, viszont az irodák morfológiája átalakulóban van: az átláthatóság, az összefüggő terek kerülnek előtérbe, melyben a kisebb, privát elemek sejtként megjelennek, akusztikailag is pozitív hatással. Az átláthatóság igénye nem abból fakad, hogy mindig figyelemmel tarthasson a főnök, hanem hogy a kommunikáció valósidejű legyen, ne pedig virtuális. A váltás a tevékenységalapú irodakoncepcióra azoknál a cégeknél zökkenőmentes, ahol eddig is nagyterű ill. csoportos irodákban dolgoztak, ott egyértelmű a minőségi váltás, a jobb körülmények a saját asztal privilégiumának feladását is emészthetővé teszi. A saját iroda feladása egy sokkal erősebb lépés, nehezebben menedzselhető.

A napjainkban induló fejlesztések egyre gyakrabban hivatkoznak az új koncepciót támogató térstruktúrára, viszont azt, hogy ez egy merőben épülettipológiát igényel, célszerű megvizsgálni, különben egy túlzottan specializált használattal könnyen a fenntarthatatlanság spiráljába kerülhetünk. Vegyük példának a plázák esetét. Nagy ötletnek számított a mindent egy helyen, egy klimatizált térben kínáló bevásárlóközpontok létesítése, ahol természetesen a bevásárlás közben még enni is lehet. A paradigmaváltás az USA-ban már érezteti hatását – a sok elhagyott, ablaktalan épület helyett ismét a hagyományos, belvárosi, utcai hangulatot idéző bevásárlóközpontok a népszerűek, a 2002-ben átadott Los Angeles-i The Grove sikerén felbuzdulva ma már olyan helyeken is „outdoor mall”-okban gondolkoznak, ahol hideg a tél. Visszatérve az irodák világába, mi hiányzik a tevékenységalapú munkavégzéshez egy hagyományos térstruktúrában? A tömegével üresen álló négyzetméterek ismeretében a fenntartható fejlődést szolgálja-e, ha a hangzatos trendek nyomására újabb és újabb irodaházak épülnek körülöttünk?

Mivel a terek egyedi igények szerint alakulnak,és a lépték is igen meghatározó, az irodaházaknál továbbra is a kialakítható egységek nagyságának variálhatóságán lesz a hangsúly. A 60-as, 70-es, 80-as években emelt irodaházak többsége székházként épült, ebből adódóan a feltárás, a közlekedési rendszer jelenti a legnagyobb nehézséget a rugalmas téralakításban. A többségében lineáris alaprajzi elrendezésű épületeknél a közlekedő rendszer érintőleges, azaz az épület végére koncentrálódik a vizesblokkal együtt, ami megnehezíti a jól használható kisebb egységek kialakítását, legtöbb esetben ezért marad a cellás kialakítás a teljes körű energetikai és gépészeti felújítás után is.

A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Az eredeti cikk 2014. 04. 23-án jelent meg a tervlap.hu oldalon.

 

A1 Építésziroda Kft. 1125 Budapest, Tündér u. 6/a. e-mail: a1@a1epitesziroda.hu mobil: + 36 30 545 9779, + 36 30 304 8944